Az elmúlt vasárnap kemény küzdelemben megszerezte csapatunk a Magyar Kupa harmadik helyét a PEAC-Péccsel szemben. A kupadöntőről és az előttünk álló kihívásokról beszélgettünk Szabó Noémivel.
Milyen tapasztalatokat szereztél a budapesti kupadöntő három, helyszínen eltöltött napján szerzett élmények kapcsán?
Örülök, hogy egyáltalán megrendezésre került a Magyar Kupadöntő ebben a szezonban. Furcsa volt szurkolók nélkül, főként, hogy nekünk különösen jó és híres drukkereink vannak. Igen erős a magyar mezőny, melyből a Sopron toronymagasan kiemelkedik, hiszen még az Euroligában sem veszítettek mérkőzést. Brutális játékerőt képviselnek egy tehetséges fiatal magyar edzővel párosulva. Ezt most mindenki megtapasztalhatta testközelből.
Neked ez a harmadik bronzérmed a klubbal. Hogyan értékeled a csapat teljesítményét?
Nagyon értékes bronzérmet szereztünk, kemény, szoros negyeddöntő, hasznos és értékes elődöntő és a végletekig kiélezett helyosztót követően. Nem játszottunk igazán jól egyetlen mérkőzésen sem, inkább csak jó periódusaink voltak, és sokszor dobbant jókor a “szekszárdi szív”. Maja Skorics minden szempontból nagyon hiányzott a derbikről, remélem az Európa Kupán már számíthatunk a játékára. Alapvetően nem szeretek egyénileg senkit kiemelni, de a három mérkőzés alapján kulcsfontosságú volt, hogy Studer Ági végig bírta irányító poszton a terheket.
Szerinted lehetett volna jobb? Ha igen, hogyan?
A Sopronnal egy ágra kerülve ez volt a maximum, amit a Magyar Kupából ki lehetett hozni, az eredménnyel maximálisan elégedett vagyok, a mutatott játékkal már kevésbé. Több játékos mutatott ingadozó teljesítményt, a védekezésünk még mindig nem elég agresszív és precíz, jó lenne, ha a következő 10 napban rátalálnánk a “győri buborékban” mutatott formánkra.
Következő állomás Kayseri immár DeWanna Bonnerrel és remélhetőleg Maja Skoriccsal. Mit vársz a törökországi szerepléstől?
Nehéz jósolni, de nem véletlenül igazoltunk az Európa Kupára egy ilyen kaliberű játékost, mint DeWanna Bonner. Adódott számunkra egy talán soha vissza nem térő alkalom. Bízom benne, hogy minden játékosunk így érez majd és élvezni fogják az együtt töltött edzés- és mérkőzés perceket. Március 14-én indul útra a csapat a távoli Kayseribe, ahol az első feladat a 8 közé kerülés lesz. Ebben nagyon bízom. Utána egy esetleges győzelem esetén már a Final Four a tét, ami már nagyon nehéz feladatnak tűnik, de egyáltalán nem lehetetlen. Sok múlik majd a játékosok közötti “kémián”, és Djokics Zseljko munkáján. Szeretnénk történelmet írni, hírnevet szerezni Szekszárdnak, Tolna megyének. Hiszünk az álmainkban és teszünk érte.
Fotó: Girgász Péter
