Szlovénia után Olaszországot is legyőzte a magyar nemzeti csapat, így megnyerte a lett-szerb közös rendezésű Európa-bajnokság C-csoportját és bejutott a negyeddöntőbe. Az olaszok elleni sikerből Studer Ágnes 36 perc alatt 6 ponttal, 4 lepattanóval, 2 gólpasszal és 1 labdaszerzéssel vette ki a részét.
NŐI KOSÁRLABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG C-CSOPORT, 2. FORDULÓ
OLASZORSZÁG – MAGYARORSZÁG 51-59 (11-18, 15-7, 7-14, 18-20)
Nis, 500 néző. Vezette: Vojinovics (montenegrói), Csender (román), Csajkovszkij (ukrán).
OLASZORSZÁG: C. Dotto 1, SOTTANA 16/9, Zandalasini 9, CINILI 12/9, Andre 2. Csere: Crippa, Penna, Cubaj 4, Romeo 7/3, F. Dotto. Szövetségi kapitány: Marco Crespi.
MAGYARORSZÁG: STUDER Á. 6, TURNER 10/3, RAKSÁNYI 8/3, Zele 7, Határ 10. Csere: Dubei 5/3, HORTI 13, Varga Zs., Lelik. Szövetségi kapitány: Székely Norbert.
Az eredmény alakulása. 2. perc: 2-6. 4. p.: 9-6. 7. p.: 13-6. 9. p.: 14-11. 12. p.: 20-11. 16. p.: 25-14. 19. p.: 25-24. 23. p.: 29-28. 27. p.: 31-33. 32. p.: 45-34. 34. p.: 48-42. 37. p.: 52-49. 39. p.: 58-51.
Kipontozódott: –
MESTERMÉRLEG
Marco Crespi: – Nagyon kemény és szoros mérkőzés volt, amely azért dőlt el a magyar csapat javára, mert hétszer is úgy faultoltunk, hogy jó volt a kosár, és még büntetődobás is következhetett. Ez nem fér bele. Egyébként pedig a negyedik negyedben mintha a magyarok éhesebbek is lettek volna a sikerre, ezért is érdemelték meg, hogy nyerjenek.
Székely Norbert: – Ez egy csoda, és most már másodszor csodálhattuk meg ezt a csapatot. Ha kellett, támadtunk, ha kellett, védekeztünk. A legfontosabb, hogy csapatként dolgoztunk együtt, nagybetűs csapatként. Akkor is, ha mondjuk nem tudjuk a figurát, akkor is, ha rosszak az elmozdulásaink, akkor is, ha elvétünk egy-két dolgot a lepattanóknál, de csapat vagyunk, és ezzel nyerünk. Úgy látszik, van egy magyar szív, ami mindenkiben ott dobog. Nagyon jó érzés ennek a csapatnak az edzőjének lenni, és azt szeretném, hogy így csináljuk tovább. Adjunk bele ilyen energiákat, képesek legyünk arra, hogy ezt a csodát fokozzuk. Tizennyolc percig kiválóan játszottak, megtalálták a ritmust, sosem volt túl nagy a különbség, de mi diktáltuk a ritmust, mi irányítottuk a játékot, de a félidő előtti utolsó két percben lelassultunk. Azt kértem a szünetben, hogy azt a sebességet, amit az elején diktáltunk, azt próbáljuk meg a második félidőben felvenni. Ez a csapat vevő arra, amit kérünk, és ennél csodálatosabb nincs is az ember életében. Köszönöm a csapatnak!
Képek: FIBA
